sasi

Mac-re váltás után néha számot vet magában az ember, hogy mik is azok a dolgok, amik jobban bejöttek mac alatt és mik azok, amik Windowson gördülékenyebben mentek. Nem szándékozok teljes listát írni ebben a bejegyzésben, csak egyet említenék meg. A PDF disztillálás vagyis PDF írás, amikor nem egyes programok beépített PDF mentő lehetőségeit használjuk. Miért jobb disztillálni? Azért, mert elvileg kevesebb a hibalehetőség és használhatóbb PDF készül.

Azonban Mac-en ezt a dolgot valahogy nehezebb belőni, mint Windowson. Sokszor egyszerűen leáll a nyomtató, és figurázni kell, hogy mi is a baja, miért nem nyomtat. Például most Leopardra váltás után megint ilyen problémám van. Amikor még Windowst használtam ez valahogy sokkal egyszerűbb volt. Ilyen problémám sosem volt. Sőt, amiben a Windows-os Distiller felület jobb, hogy ott nyomtatáskor választhatod ki milyen job option-nel nyomtass. Mac-en nyomtatás előtt el kell indítani a Distillert, ott beállítani egy profilt, amivel dolgozni akarsz, és utána nyomtatni. Windows alatt ez valahogy kényelmesebb volt, valamiért úgy éreztem jobban bele lehet nyúlni ezekbe a dolgokba. Azt persze hozzá kell tennem, hogy Windows alatt Acrobat 5.0-val dolgoztam, Mac-en pedig a 7.0-val. Lehet emiatt van a különbség, kíváncsi vagyok másnak milyen tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban.

Aki nem ismerné mi is ez, de érdekli:
http://desktoppub.about.com/od/pdf/g/distiller.htm
http://www.adobe.com/products/acrobat/?ogn=EN_US-gntray_prod_acrobat_family_home

A Distiller az Acrobat család tagja, a professzionális PDF írás alap programja.

Bő egy év telt el az első bejegyzésem óta, amit ebbe a blogba írtam, és azóta változott pár dolog, de az SVG csak nem akaródzik befutni, az Inkscape pedig még mindig a 0.45.1-es változatnál tart, a 0.46 még mindig nem final release-es, szóval úgy kell értelmezzem ezt a dolgot, hogy az Inkscape lejtőre került, és még egy évet adok neki, amíg eltűnik, mint ahogy a SodiPodi is eltűnt. Miért is szomorú tény ez? A kilencvenes években még vállalkozó kedvű emberek építették az internetet, ma ez már másképp van, ez a generáció már specializálódott, kitanult, az új generációt pedig meg már képzik. A kísérletezőkedv más irányba tolódott, szolgáltatás alapú lett. Ez azért rossz, mert sokszor értékes dolgok nem tudnak utat törni maguknak.

A design-alapú jelenünkben egy dizájner-szakember már nem nyúl olyan eszközökhöz, mint az Inkscape – ha mégis, akkor hamar el is felejti - ahogy én is -, mert lényegében nem tökéletesen, de igazából alkalmatlan termelésre, és megnehezíti a formátumok miatt a grafikák felhasználását, feldolgozását mások számára vagy nekünk körülményes előkészíteni azokat erre. És mivel az új szolgáltatások elé a dizájnerek tolják oda a felületet, ezért az Inkscape nem jelenik meg a kereskedelmi felhasználásban. Ez azért probléma, mert így az Inkscape valós előnyeit senki nem fogja felismerni, és végképp elindul azon az úton, amikor már csak valamiféle halott site-ot, egy nem létező közösséget találunk majd egy domain alatt. Szomorú.

Érdekes tény, hogy pár hónapra rá, miután első bejegyzésemet írtam, megjelent az iPhone, aminél azt vehetjük észre, hogy az Apple mérnökei ugyanarra a következtetésre jutottak, mint én. Illetve hasonlóra. A böngészés úgy működik, hogy részleteket ki tudunk zoomolni a képernyőre, és azt tudjuk olvasni, megnézni. Egész hasonló elven működik ez a dolog, mint amire én gondoltam, csak itt azért szükséges, mert az iPhone képernyője kis felbontású egy PC felbontásához képest, így ha nem zoomolunk bele egy weboldalba, akkor nem is tudjuk ott elolvasni. Ha ugyanezt a módszert és az SVG-t tudnánk használni egy asztali vagy notesz gépen is, akkor az már forradalmat jelentene véleményem szerint, akkor végre azt lehetne mondani, hogy van web2.0!

Ténymegosztás: Érdeklődő ember lévén amikor Mac-re szviccseltem megpróbáltam feltelepíteni az Inkscape-t a MacBookomra. Nos, ez a cucc szeretne egy X11-es application-t magának, ami elvileg beépítve már fent is van az inteles Tiger-en. Ámde mégsem fut az Inkscape, és az X11-et pedig nem tudtam sehogysem megtalálni, újra feltenni, stb. Szóval, a mai világban, ha be akarsz törni, akkor működő eszközöket kell adnod az emberek kezébe! Nem lesz időm azon tökölni, hogy valamit beüzemeljek és kipróbáljak, ami lehet nem is fog bejönni!

Mi is az a Sketchbook? A Sketchbook egy olyan füzet, amibe egy designer firkál, rajzol, fest, kísérletezik, lejegyzi a gondolatait - sokszor a fontos tennivalókat is -, és persze mindig magával hordja. Nagyon ritkán fordul elő, hogy rajzeszköz - ceruza, toll, tus, kalligrafikus toll, filc - és a sketchbookom nélkül megyek el valahova. (Néha még színházban is ott szorongatom a kezemben.) 2002 óta vezetek sketchbookot, eltartott egy ideig míg rájöttem, hogy nekem milyen is a sketchbooknak legalkalmasabb füzet. Én A5-ös Pigna sima füzeteket használok sketchbooknak, esetleg négyzetrácsosat, de a simát jobban szeretem, mert az több szabadságot hagy. Tetemes mennyiségű gondolatok kerültek bele ezekbe a füzetekbe, ez nem csak azért jó, hogy az aktuális munkáimat tudom benne vezetni, hanem azért is, mert később is inspiráció jöhet egy-egy régebbi firkából, gondolatból egy aktuális munkához.

Sketchbookokat készen is lehet kapni, és persze egyedileg is lehet készíteni. Akár olyat is lehet csinálni, hogy különböző fajtájú lapokat fűzünk egy füzetbe, hogy legyen ceruzának, szénnek, akvarellnek, pasztellnek, stb. megfelelő hordozó. Számomra az volt a fontos a sketchbook méretének megválasztásánál, hogy kicsi legyen, de még használható méretű, és a legkisebb táskámba is még bele tudjam tenni sérülésmentesen. És ne legyen spirálfüzet, mert megőrülök a hangtól, amikor a lapot átforgatom a spirálon és zavar a spirálozás, amikor a bal oldalra rajzolok (vagy forgatom, de az meg hülyén néz ki). Amúgy meg a spirál legnagyobb hátránya, hogy hamar tönkremegy, azt se szeretem.

A Sketchbook a rajzkészséget is fejleszti, mert általában kevés vonallal, értelmesen próbálok meg benne gondolatokat vizuálisan megfogalmazni. De a Sketchbookba az ember másképp is ír, mert ugye a szép és értelmes rajzokhoz szép és kiművelt írás is illik. Egyszóval a Sketchook a designer elengedhetetlen kelléke.

Egy kis válogatás 2004 és 2006 között használt Sketchbookjaimból:

Ma reggelig nem voltam biztos miről fogok legközelebb írni. Hát erről, hogy milyen nyavalyákkal kell megküzdenie az embernek, ha designerségre adja a fejét.

Az első betegség volt már pár éve. Akkoriban olyan asztalom volt a dolgozóban, ahol csak bal kézzel tudtam hozzáférni az egérhez, mert jobb oldalról a beépítettszekrény követelt magának helyet. Hamar hozzászoktam a bal kézzel egerezéshez, de aztán egyszercsak begyulladt egy szőrtüsző, aztán mintha elmúlt volna, de végül egy majdnem egy centis akármit távolítottak el a bal alkaromból. Az állandó irritálástól durrant be gondolom a szőrtüsző vagy valami hasonló, mindenesetre azóta nem egerezem bal kézzel.

A következő a kezdőkénti munkahelyi stressz volt, persze akkor épp mindehhez még hozzájöttek az egyéb (elképzelhető összes) magánéleti gondok, akkor épp mindent egyszerre kellett volna megoldani. Hát, talán nem lehet azt mondani, hogy az ember vakbele a stressztől gyullad be, de azért minden idegi dolog testileg is kivetül.

Aztán az ember szép lassan épül le. A sok kávézás és éjszakázás miatt néha érzed, hogy szúr a bal oldalad, a kávé és a stressz néha enyhe jobb oldaltájéki nyomást is produkál -  a máj ugyebár... Aztán a sok gép előtt üléstől, a papír fölé való görnyedéstől a hátgerinc-fájdalmak jelentkeznek először. Ezután nekem most kellemesen bedurrant az összes vállam és a nyakam is. A múlt héten már majdnem minden nap kellett bevennem fájdalomcsillapítót, de aztán egy kicsit elmúlt, ma reggel viszont megint algopyrinnel kellett kezdenem, mert a nyakamat kellemetlen bármilyen irányban is mozdítanom. (Ajánlanám a Gerozán kenőcsöt az efféle izomgyulladásokra, de az már sajnos megszűnt, pedig az egyetlen jó kenőcs volt a piacon.)

Aztán persze a sok fejfájás. Ez lehet épp örökölt is, régen is volt, de a sok éjszakázás, a fáradtság sokkal jobban kihozza ezt is, és gyorsabb is a folyamat míg az enyhe szúrástól eljutok a hányingerig.

A kevés alvástól aztán néha homályosan lát az ember, mert nem tud rendesen fókuszálni a szem.

Aztán a legjobbak az alvási zavarok és a biológiai óra teljes megzavarodása. Este hulla voltam, már 10-kor! lefeküdtem, 2 óra alvás után felpattantak a szemeim. Ha elkezdtem volna dolgozni, akkor valószínűleg elfáradtam volna egy óra, de leginkább 10 perc múlva. Mindenesetre éjjel 2-ig nem tudtam elaludni, viszont reggel 5-kor megint felébredtem és aztán akkor fel is keltem. És aztán az ember ha lefekszik, akkor a legváratlanabb időpontokban egyszercsak felébred, és nem kíván továbbaludni. Reggel 3, reggel 4, hajnali 2, elég kellemetlen dolog ez. Néha 2-3 óra is elég, aztán egyszercsak alszom 7-8 órát. Egyébként nem bírok mostanság sokat aludni. Akkor lelkiismeretfurdalásom van, de néha amikor meg ébren vagyok, akkor néha szinte félálomban létezem.

Az a gond, hogy olyan munkatempót kell diktálni, ami mellett nem tudom rendszerezni az életem, de azt hiszem ezt már valahol nagyon elcsesztem. Tulajdonképpen az a baj, hogy szeretem a szakmám, és amit tanulok. Sokszor egyszerűen csak úgy belefeledkezem és hirtelen már reggel is van, aztán utána a holtpontokon kómázom, van amikor el is alszom, az a szerencsétlenebb eset, nappal aludni nem jó vagy valahogy kihúzom, aztán délután-estefele kicsit jobb, de 10-körül nagyjából elájulok.

Hát ilyen ez.

Régóta foglalkoztat az SVG. A rövidítés a Scalable Vector Graphics szavakra áll - átméretezhető vonalas grafika. Az SVG azért jó, mert nyílt szabványra épül, melyet a W3C alapítvány gondoz és XML alapú, tehát nagyon jól beleilleszthető a jelen programozási keretekbe.

SVG a böngészőkben

Az SVG támogatását egyelőre nem sikerült még böngészőkben tesztelnem, de állítólag a Safari Macen már támogatja és a Firefoxnak is van egy csoportja, aki az SVG implementálással foglalkozik. (Talán az ősmozilla vagy a konqueror tudja alapból már?) Az IE 7 és az SVG kapcsolatáról mit sem tudok, viszont már az is haladás, hogy megoldották benne az alpha channel-es PNG támogatást - ez viszont csak egy zárójeles megjegyzés.

SVG rajzoló app-ok

Mely programokkal tudunk tehát SVG-t kezelni: Adobe Illustrator vagy Corel Draw és hardcore-sok még ismerhetik a Macromedia Freehandet is. Tehát egy vektorgrafikus szerkesztőprogram szükségeltetik hozzá, hogy SVG fájlt tudjunk létrehozni. A háromból a legjobb az Illustrator, de az sem tud szabványos SVG-t csinálni. Megjegyzem akár Notepadben is írhatunk SVG-t, csak az egy kicsit talán nehezebb, hiszen nem látjuk élőben, hogy mit is hozunk létre. Jogos a kérdés, hogy akkor van-e egyeltalán létjogosultsága az SVG-nek - főleg miután az Adobe nagyon bebukta az SVG-fejlesztést, majd jól fel is vásárolta a Flasht illetve hát az egész Macromedia családot?

A válaszom, hogy van. SVG-rajzolásra egy programot tudok igazán ajánlani, a nyílt forrású Inkscape-t, ami windows, mac, és linux alá is elérhető. A fejlesztés még ugyan nem érte el az 1.0-s stabil verziót, de nagyon kecsegtetőek már az eddigi eredmények is. (Az Inkscape csapata a Sodipodi csoportból vált ki, ennek azt hiszem már leállt a fejlesztése, de anno ez is egy jó kezdeményezésnek tűnt.)

Az Inkscape tényleg egy nagyon kellemesen használható program, persze küzd egy pár gyerekbetegséggel, de azért 4-5 év DTP-s és vektorgrafikus programtapasztalat után kijelenthetem, hogy az Inkscape egy nagyon is erőteljes program. Nyomtatni is lehet belőle, RGB és CMYK támogatással működik, direktszínek ugyan nincsenek benne, de tulajdonképpen az SVG-t nem offline használatú anyagok előkészítésére találták ki, bár, ha egy honlap részletét akarnánk kinagyítva kinyomtatni jó minőségben, akkor erre is teljesen alkalmas lenne az SVG.

Az Inkscape 100%-os nézetben pedig pixel-by-pixel alapon mutatja a grafikánkat, nagyon jól renderel, ezért alapvetően alkalmas lenne web design készítésére. (Eddig csak egy embert ismertem, aki Illustratorban web dizájnolt, elképzelhetőnek tartom, hogy ez is egy út lehet.)

Az SVG elméleti előnyei és felhasználási lehetősége a designban

Miért is lehetne jó, ha SVG-alapú grafikákat használnánk egy designban? A helyzet a következő, egy layoutot a böngészőablak szélességehez képest százalékosan is meghatározhatunk. Ez a dolog leginkább horizontálisan működik, vertikálisan sok buktatót rejt, a magasság nem tud a vízszinteshez képest arányosan nőni vagy csökkeni. Így a mai layoutok maximum szélességükben flexibilisek (már amelyiket nem fixre terveztek!). És persze a raszteres képek sem tudnak minőségromlás nélkül nőni, tehát sajnos manapság egy oldalon leginkább a szöveget lehet nagyítani, illetve az aktuális böngésző-szélességhez arányosan igazítani a layoutot, a háttérképek továbbfolynak vízszintesen és így "szélesedik" a design is, azonban a nagyítás szó szoros értelmében véve nem történik nagyítás (méretnövekedés) a designban, egy 100*100 pixel kiterjedésű kép nem lesz 200*200 pixel nagyságú például.

Az SVG-vel azonban igazi újítást lehetne véghez vinni. Képzeljünk el egy dobozt, amiben van egy logo. A doboz szélességértékét százalékosan adjuk meg. Vagyis a valós (fizikai) szélesség egy 1600*1200-as felbontású képernyőn 60%-os érték mellett nagyobb lesz, mint 1024*768-as felbontásnál (több lesz pixelszámban, mert az 1024 pixel 60%-a kevesebb, mint az 1600 pixel 60%-a). Az SVG grafikánk méreteit 100%-nak adjuk meg a dobozhoz képest, hogy azt kitöltse. Ha lehet olyan scriptet írni, amivel a magasságértéket a szélességértékkel egyenesen arányosan tudnánk növelni, akkor torzulás és minőségromlás nélkül nagyítódhatna fel példánkban a logo.

Ha egy layoutban mindent százalékosan adnánk meg, akkor a szöveggel együtt a grafika is arányosan nagyobb lehetne. Tehát a designunk egy nagyobb felbontású képernyőn pixelekben többet használna fel, mint egy kisebb felbontásún. Az egyetlen hátrányt ott látom, hogy ez nem mindenhol lenne hasznos. Vegyünk egy példát: az én laptopom képernyője 1024*768-as felbontású, a fizikai szélessége pedig 30cm. Ha ugyanezen a 30cm szélességen egy 1600*1200-as felbontású képernyő lenne, egy 100*100 pixeles képet fizikailag kisebbnek látnék rajta. Azonban, ha az én laptopom 1024*768-as felbontásához és fizikai méretéhez (15") képest veszünk fizikai méretben 19"-os monitort 1600*1200-as felbontással, akkor ott lehet, hogy ugyanazt a 100*100 pixeles képet már nem látom kisebbnek, mint a laptopon, mert a pixelek fizikai méretei ugyanakkorák a két képernyőn.

Valószínűleg tehát a képernyőfelbontáshoz történő automatikus átméreteződés nem lesz átütő siker, viszont az szinte biztos, hogy olyan layoutokat lehetne létrehozni, amelyek például Firefoxban romlás nélkül nagyíthatók lennének, és akkor a felhasználó maga döntheti el, hogy milyen nagyságban szeretné nézegetni az oldalunkat. Olyan, mintha egy újságot nagyító alatt néznénk és mi döntnenénk el, hogy mekkorában szeretnénk látni az újságot és ehhez képest határozzuk meg a nagyító és az újság távolságát.

Kapcsolódó linkek:

• Az SVG szabvány
• Wikipedia SVG eszközök
• Inkscape SVG szerkesztő
• Nyílt forrású SVG clipartok
• Xara ingyenes vektoros rajzoló linux alá
• Érdekesség, történelem: Sodipodi
• Mozilla SVG project
• SVG a Firefoxban
• Camino:

  Gecko renders web pages more accurately than any other rendering engine on the planet. Not only is it incredibly fast but it also supports the latest W3C web standards such as XML, XHTML, DOM, CSS, and SVG.
  

Update: Eszpee kommentje után megnéztem az Opera oldalát, és valóban, az Opera támogatja az SVG 1.1-es szabványt. A Firefox 2.0-ban az Opera demoanimációja egyeltalán nem működött, ez csalódást okozott, viszont az IE 7 egyből felajánlotta, hogy telepíti az SVG viewert, és utána egy fura kerettel ugyan, de szépen lejátszotta az animációt. Ha a böngészőfejlesztők ennyire komolyanveszik az SVG-t, mindenki számára ingyenes alternatívát jelenthet majd az SVG a flash helyett, persze nem minden téren, de azt hiszem a web mostanában egyre jobban kezd eltávolodni a Flash-től. Kivéve a videoszolgáltatások, mert így platformfüggetlenül tudnak működni.

Nem utolsó, hogy az SVG már a közeljövőben ezekszerint ingyenes alternatívát nyújthat a hobbi és akár profi designerek számára.